Sziklamászás programon voltunk múlt pénteken a Tarka Erdő szervezésében, Bresztyenszky Gyuri vezetésével, családostul. Két kamasz gyerekünket vittük, akik már múltkor is másztak és nagyon élvezték. Mi maximum csak kacérkodtunk a mászás gondolatával, de tervezni nem terveztük. Mert hát felnőttként ciki, ha nem sikerül feljutni, ciki, ha bénázunk (nemcsak mások, hanem magunk előtt is), vagy ha bepánikolunk és nem tudunk lejönni.

Végül mégsem akartunk kimaradni e kihívásból. Ami tériszonyosoknak tényleg az, a javából.

Megérte. Nagyon jó kaland volt. Megtapasztalni nemcsak a saját határainkat, de az erőnket is. Elhinni, hogy sikerülhet átlépni a gátakat. Amikor pedig nálam (el)fogyóban volt ez a hit, már feladtam volna (megelégedve, hogy tőlem ez is szép teljesítmény), a többiek valahogy visszaszuggerálták. És ilyenkor tényleg megint elhiszi az ember, hogy legyőzheti magát. Itt a gyengeségeid úgy kezelik, úgy támogatnak, hogy egyszerűen nem teheted meg, hogy ne higgy magadban, így az ember végül átlendül a holtponton. És a sikerélmény nagyon doppingoló. Gyuri pedig szuper segítő! Türelmes biztató, elfogadja a döntésed, ám nem engedi, hogy egykönnyen feladd, vagy legalább is, hogy ne küzdj.

A sziklamászás nemcsak kaland és adrenalinszint növelő, de egy terápiával is felér. Már az is, ahogy látod, másnak is vannak határai. Látod, ki hol akad el, hogyan küzd és old meg dolgokat. Vagy a lentiek hogyan segítik a mászót, és ami jó tanács, buzdítás működik egyikünknél, nem a másikunknál, akkor mást kell kitalálni. Persze volt olyan is, akinek nem kellett semmi ilyesmi, nem volt holtpontja, és zergeként volt fenn sitty-sutty. Ám ez itt nem nyomasztja az embert, sokkal inkább bizonyul húzóerőnek. Mert nem versenyben vagyunk és versengünk. Mindenki eredményének, sikerének örülünk és megtapsoljuk. Azt is, aki két perc alatt van fenn és azt is, aki húsz, netán a feléig jut fel. És még az is élvezetes, amikor a másikat nézzük mászni és csak drukkolunk neki.

Fejlesztőként, Holmloklebeny trénerként pedig mondhatom, a sziklamászás a legjobb figyelemfejlesztő, összerendező, problémamegoldó készséget fejlesztő tevékenységek közé tartozik. Mindenkinek ajánlom! Még a tériszonyosoknak is. Sőt!